A montesilvanói ifjúsági világbajnokság magyar szempontból összességében kiegyensúlyozottabb képet mutatott, mint több korábbi világverseny, ugyanakkor az is látszik, hogy az igazán kiugró eredmények a klasszikus versenyben egyelőre még hiányoznak.
A magyar delegáció legerősebb eredménye nem a klasszikus mezőnyben született: Bíró Beáta a feladványmegoldó világbajnokságon világbajnoki címet szerzett a 16 éves lányok között. Ez kiemelkedő nemzetközi siker, és egyértelműen a magyar szereplés legfényesebb pontja.
A klasszikus tornán a kép már árnyaltabb. A magyar játékosok erős mezőnyben játszottak, ahol a stabil teljesítmény legalább annyira számított, mint az egy-egy kiugró parti. Az eredmények alapján nem beszélhetünk áttörésről, de arról igen, hogy a magyar fiatalok többsége sokáig versenyben tudtak maradni a nemzetközi mezőnnyel.
A lányoknál külön is érdemes kiemelni Mirát, aki teljesítményével pozitív irányú visszajelzést adott: ebben a mezőnyben nemcsak tartani tudta a szintjét, hanem összességében előrelépett. Ez egy világbajnokságon mindig értékes visszajelzés.
Wang Luomeng számára ugyanakkor nehezebben alakult a verseny, nála nagyobb visszaesés volt tapasztalható. Ez is jól mutatja, hogy egy ilyen hosszú, 11 fordulós világbajnokságon mennyire fontos a kiegyensúlyozottság: néhány rosszul alakuló parti könnyen rányomhatja a bélyegét az összképre.
A fiúk esetében az eredmények visszafogottan pozitívak: bár nem születtek kiugró helyezések, a játékosok többsége végig partiban volt a mezőnnyel, és általánosságban csak minimális visszaesést mutattak. Ez előrelépés azokhoz az időszakokhoz képest, amikor egy-egy világversenyen nagyobb különbség rajzolódott ki a magyar és a nemzetközi mezőny között.
Fontos kiemelni azt a hátteret is, amely a szereplés mögött állt. A szülők közül többen is elkísérték a gyerekeket, és valódi csapatként működtek a helyszínen: a mindennapi szervezés, a nyugodt versenykörnyezet biztosítása és a mentális támogatás terén is kulcsszerepet vállaltak. Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy ilyen világbajnoki részvétel jelentős anyagi áldozatvállalást igényel a családoktól, akik sok esetben komoly költségeket vállalva biztosították a gyerekek számára a részvétel lehetőségét. Ez a háttér több szempontból is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar csapat a helyszínen egységes képet mutasson.
Összességében tehát a montesilvanói világbajnokság magyar szemmel nem hozott áttörést, de nem is jelentett visszalépést. Inkább egy köztes állapot rajzolódik ki: a magyar fiatalok többsége már képes tartani a lépést a nemzetközi mezőnnyel néhány fordulóig, de az előrelépéshez további fejlődés szükséges.
A verseny legnagyobb pozitívuma így kettős: egyrészt Bíró Beáta világbajnoki címe, másrészt az a tendencia, hogy a magyar játékosok egyre stabilabban teljesítenek. A következő lépés az lehet, hogy ez a stabilitás már eredményekben, helyezésekben is látványosabban megjelenjen.
Horváth Csaba, MSSZ IB Elnök